„El a kezekkel a Petőfitől!” (1. rész)

Iskolánk, a dunaújvárosi Petőfi Sándor Általános Iskola, Dunaújváros Megyei Jogú Város önkormányzatának lehetetlen döntési mechanizmusának fókuszába került az alapfokú oktatási intézmények összevonása, illetve átszervezése kapcsán. A közel negyven éve működő Alma Materünket a beolvadás, azaz közvetve a megszűnés réme fenyegeti. Alábbi figyelemfelhívó írásunkban egykori diákjaink, volt petőfisek szólalnak meg, elmondva véleményüket a bezárásról, és felelevenítve egy-egy élményüket egykori – és ma is kedvenc – iskolájukról.
Tőkési Lajos, jégkorongozó, DAB.Docler:
- Nagyon szerettem a Petőfibe járni, pedig igazi „jó” gyerek voltam! Sok régi emlék, és még ma is elevenen élő barátságok kötnek régi iskolámhoz. Elevenen emlékszem arra, hogy egyszer nekiszaladtam a kifeszített röplabda hálónak, mert nem vettem észre a drótot, s az elvágta az arcomat. Csak a mentőben tértem magamhoz, orrom eltört, csupa vér voltam. Amikor haza mentem, édesanyám csaknem elájult! Egy másik alkalommal az ének-zene szakteremben is sikerült beleesnem az üveges vitrinbe… Ennek ellenére szeretett az osztályfőnököm, akire ma is nagy szeretettel gondolok.
Galanisz Nikandrosz, jégkorongozó, DAB.Docler:
- A tanulmányaim alatt a két legkedvesebb tanárom a Petőfiben tanított. Az egyik az alsós osztályfőnököm, a másik a felsős osztályfőnököm volt. A személyük miatt kifejezetten szerettem oda járni. Persze, rengeteg barátot szereztem az iskolában, s ezek a kapcsolatok a mai napig megmaradtak, és összefűznek bennünket.
Mestyán István, jégkorongozó, DAB.Docler:
- Soha nem feledem, s nem is felejtettem el a Maleta Kati nénivel töltött „élménydús” angol órákat! Sokat gyötörtük egymást – de megérte! A Petőfi egyébként, az angol tagozat mellett mindig is sport centrikus volt, imádtam a hatalmas udvaron focizni, rohangálni a szünetekben! Sok kellemes emlék köt az iskolához!
Jonkl László, jégkorongozó, DAB.Docler:
- Órákat tudnék mesélni arról, hogy mi mindent kaptunk a Petőfiben! Minden nagyszerű volt, minden örök emlék marad! A sok jó közül azonban én a kiváló tanárokat emelném ki. Véner Éva néni, és Tassy Zsuzsa néni órái és embersége mindig elkísér!
Pozsgai Tamás, jégkorongozó, DAB.Docler:
- Számomra Tóth Tiborné, Anikó néni marad örökké feledhetetlen! Amellett, hogy osztályfőnökünk volt, a testnevelés óráira is szívesen gondolok vissza! A régi kapcsolatokat, barátságokat ma is ápoljuk. A Petőfi szerintünk ma is nagyon színvonalas iskola, amely minden igényt kielégít! Nem is értjük, hogy miért akarják bezárni?! Úgyhogy, mindenkinek azt üzenjük:
EL A KEZEKKEL A PETŐFITŐL!

 
Az ötösfogat: Jonkl László, Galanisz Nikandrosz, Tőkési Lajos, Pozsgai Tamás, és Mestyán István.