A varázslatos Albionban jártak
Májusban Dunaújváros lesz a házigazda

A Tempus Közalapítvány Comenius iskolai együttműködések projektjének utolsó előtti állomásán járt 2011. október 18-22. között a dunaújvárosi Petőfi Sándor Általános Iskola mini csapata, mégpedig Gloucesterben.
A kétéves projekt negyedik állomása a RHYTHMS OF NATURE – A természet ritmusa pályázat soros csoporttalálkozója volt – ezúttal Angliában. Eme világlátásra a projektben résztvevő hat ország hat – azaz egészen pontosan öt – iskolája kerekedett fel, hogy tüzetesebben megismerkedjen a hatodik nemzet adottságaival, lehetőségeivel, körülményeivel.
Gloucesterről érdemes tudnunk, hogy mintegy 180 km-re fekszik Londontól, Bristol mellett, és az Egyesült Királyság 33. legnagyobb települése. A város híres gyönyörű katedrálisáról, amely köré tulajdonképpen felépült. Nem mellékesen itt forgatták a Harry Potter c. film egyes részeit is. A 135 ezer lélekszámú város a Severn folyó mentén fekszik, közel a tengerhez. A régi docks épületeket felújították, s történelmi negyedként örök mementóként mutatják be az idelátogatóknak a Viktória-kori épületeket, s azt a kort, amikor a település a fénykorát élte. Az iskola épülete is ebben a stílusban épült.
Különleges élmény volt megtapasztalni, hogy az angol oktatás miként épül fel. A „Calton Infant School”-ba a negyedik életévüket betöltve kezdenek járni a csemeték, egészen nyolc éves korukig. (Itt ugyanis nincs bölcsőde, óvoda és kimondott alsó tagozat.) Külön járnak a fiúk, a lányok, és a kicsik és nagyok. Kötelező az egyenruha viselete. Ebben az iskolatípusban tanulnak meg írni és olvasni. Egy-egy tanóra húsz percig tart, és a tantárgyak között a hagyományos olvasás, írás, rajz és környezet mellett megtalálható a tenisz, és például a szövés-fonás. Az iskolának van egy kis erdei épülete is, ahol olyan praktikus ismereteket sajátíthatnak el, mint a tűzrakás- és tűzgyújtás készsége, valamint, hogy miként lehet életben maradni a természetben.
Az iskolába 150 gyermek jár, öt 30 fős csoportban. Az iskola nagyon népszerű, minden csoport teljes létszámmal működik. Igaz, a 150 gyermeket 11 tanár és 10 pedagógiai asszisztens tanítja, okítja. Mellettük hat fő végzi a konyhai és az egyéb kisegítő munkálatokat.
Az iskolában rendkívül szigorúan veszik a személyiségi jogokat és a tűzrendészeti feladatokat. Fényképezni a gyermekeket például egyáltalán nem szabad.
A mini petőfis csapat: Rideg István igazgatóból és Maletáné Szabó Katalin projektvezetőből állt, ugyanis kettőjük részvételével teljesült az előre meghatározott 24 utazás (tavaly Szlovéniában és Észtországban is járt egy-egy nagyobb „csapat”.)
A programban a város és az angol oktatási rendszer megismerése volt a fő feladat. Délelőttönként az angol gyermekek mindennapjaival ismerkedett a 45 fős (osztrák, szlovén, észt, lett, magyar) küldöttség, délutánonként és esténként pedig a helyi nevezetességekkel. Megtekintették a katedrálist, a kikötői dokkokat és a város fölötti dombra is felmentek, s szétnéztek a pazar panorámát nyújtó Robinswood Hillről. Megismerkedtek a (magyar kocsmai kuglihoz hasonlító) skittles nevű játékkal is, egyfajta csapatépítő programként. Iskolánk hírnevét öregbítendő: Rideg István a győztes csapat meghatározó tagja volt.
Kiemelt jelentőséggel bírt, hogy a Comeniusos különítmény exkluzív látogatást tett a város polgármesterénél, aki olyan kiváltáság részese, melynek kevesek, nevezetesen bejáratos a királyi udvarba, a nagy fogadásokon az angol királynő rendszeres vendége. A város első emberével történő találkozást követően a küldöttség megtekintette az ősi jelvényeket is (a kardot, a díszes láncot és prémsüveget).  
Természetesen az eddig befejezett programok és feladatok megbeszélésére, bemutatására is sor került. Minden ország minden csapata feltérképezte saját országára jellemző méhészeteit, és itt – kóstolókkal alátámasztva – bemutatta jellegzetességeit. A magyar mézek közül a hagyományos akác, és virágmézeken túl nagy sikert aratott a napraforgó- és a repceméz. Az osztrák és észt mézek közül az erdei virágmézek tűntek ki a „mezőnyből”.
A búcsúesten aztán már mindenki a következő és egyen utolsó projekttalálkozóra célozva így köszönt el: Viszlát, Magyarországon! Viszlát, Dunaújvárosban! Hiszen 2012. május 15. és 19. között öt országból (Észtország, Lettország, Ausztria, Szlovénia és Anglia) érkeznek vendégek a projektzáró eseményre, mely egyben a Petőfi 40 éves jubileumával is egybeesik majd.

KÉPEK HAMAROSAN...