A Dunaújvárosi Petőfi Sándor Általános Iskolából első ízben vett részt osztály az Erzsébet Alapítvány által meghirdetett "ottalvós osztálykirándulás Zánkán" őszi turnusainak egyikén. A 6. A a szeptember 9-11. közötti időszakot töltötte a Balaton északi partjának diáktáborában.
A huszonkét diákot és két kísérőt – e sorok írójának munkáját Onosai Tibor Tanár Úr segítette, köszönet érte – magába foglaló csapat ezúttal is a vasutat választva utazott kirándulni: Kelenföld érintésével Zánkára. A négyórás utazás végén már a zánkai vasúti megállóban szembesültünk azzal, milyen sokan vesznek részt ebben az évszakban is a kétéjszakás programon. Összesen 2600 diákot és kísérő pedagógusaikat kellett a szervezőknek elszállásolniuk, ami teltházat jelent.
Mi viszont annak örültünk, hogy helyet nyertünk erre az ottalvós programra. Nem tudjuk eléggé megköszönni az e cél eléréséért rengeteget tevő Bolygó Krisztinának, iskolatitkárunknak fáradságos munkáját, támogatását! Gyorsan megismerkedtünk a helyi étteremmel, ahol megebédeltünk, majd a karszalagok átvétele után elfoglaltuk szállásainkat a nyári 7-es, a központi helytől talán legtávolabb fekvő épület földszinti szobáiban. Ez már előrevetítette, hogy lépésszámból nem lesz hiány a következő napokban. Sajnos ahhoz későn értünk Zánkára, hogy még le tudjunk menni a partra: mire elkészültünk, másodfokú viharjelzés lépett érvénybe, ezzel meghiúsult strandolási tervünk. Így aznap szabad foglalkozást kaptak a gyerekek, csak ágyaikat kellett felhúzni, és vacsora várt még ránk. Éjszaka pedig szerencsére csak az olykor viharos erejű szél borzolta a kedélyeket.
Másnap kidobózásra volt foglalt helyünk, amiből kihoztuk a maximumot azáltal, hogy az előttünk lévő szikszói kislétszámú csoporthoz beállhattunk, velük közösen játszhattunk. Gyakorlatilag másfél óra lett az 50 perces játékidőnkből, köszönet ezért a borsodi kollégáknak!
Ebéd után (itt érdemes megjegyezni, hogy a menü végig változatos, ízletes volt, persze minden gyermek ízlését sosem lehet egyszerre kielégíteni) mozi, a Zootropolis 2.-t néztük meg.
A második éjszaka nem a tábortól való közelgő elválás miatti szomorkodással telt… A reggel 6 órás ébresztőkor tapasztalt fáradsági szint legalábbis erre engedett következtetni. Na de győzött a tanári akarat, a hétórás reggelire már pontosan érkeztünk, később a szobákat precízen átadtuk, és négy perccel a vonat megérkezése előtt már a vasútállomáson voltunk. Ez a reggel igen hajtós volt, ám teljesítettük a kötelező feladatokat, mindenre jutott elegendő idő!
A hazaút? Valamelyest csendesebb volt a társaság, mint odafele. Ez így is van rendjén. Talán éppen ezért elmondhatjuk: összességében egy jól sikerült osztálykirándulásunk volt. Az első ottalvós története ennek az osztálynak!
Vöröss Endre
