A február hónap osztálya

A tél utolsó hónapjában a Petőfi iskola egyik legfontosabb eseménye az iskolai farsang volt. A felső tagozatos tanulók farsangját ebben az évben is a hetedik osztályok szervezték és valósították meg: a 7.A és a 7.B osztályok tanulói sok munkát fektettek bele a programok előkészítésébe és lebonyolításába. A gyerekek a farsang egyik legnépszerűbb programján, a jelmezversenyen is bizonyították a kreativitásukat. Itt az iskolai zsűri a kreatív ötletet követve kialakított és a környezetbarát gondolkodásmód alapján megalkotott jelmezeket díjazta. 
Az elmúlt hetekben a „Barangoljunk” informatikai verseny kereteiben teljesített feladataik eredményeképpen diákjaink a következő helyeket érték el: a 8.B-s tanulóink egyik csoportja a 17. helyen, a másik csoportja 20. helyen, a harmadik pedig a 26. helyen végzett, míg eközben a 8.C osztályos csapatunk a 22. helyet szerezte meg. 
A Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei helyesírási versenyen hat különböző felsős osztályunkból is képviselték a diákok iskolánkat: az 5.A, 6.B, 6.C, valamint a 8.A, 8.B és 8.C osztályokból is, mindösszesen 19 Petőfis tanuló. Közülük 7 tanulónak sikerült továbbjutni a verseny második fordulójába. 
A tanulási nehézségek leküzdése céljából kialakítandó iskolai esélyszoba megvalósításáért indított Tesco-s kampányban is nagyon aktívak voltak mind a hetedikes, mind pedig a nyolcadikos osztályaink tanulói. 
A fenti versenyeken való részvételért és helyezésekért és a Farsang szervezésért is a tanulók szép számmal szereztek pontokat az osztályaik részére. 
Végül a február hónapban összegyűjtött pontszámok alapján az osztályok közötti pontversenyben a következő osztályok bizonyultak a legjobbaknak:  
1.   a 7.B    852 ponttal
2.   a 7.A    850 ponttal
3.   a 5.A    802 ponttal
Az elektronikus Krétában rögzített adatok alapján ebben a hónapban a legkevesebb mínusz pontot pedig a 8.b osztály szerezte, a legnagyobb számú dicséretet a 7.A osztály kapta ebben a hónapban.

Gratulálunk a pontverseny első, második és harmadik helyezett osztályainak! 

Angol nyelvoktatás a Petőfi iskolában

Kérjük tekintsék meg bemutatkozó filmünket!

In memoriam Dr. Szalai Lászlóné

Határtalanul: Irány Csángóföld!

Az első nap krónikája 

A Dunaújvárosi Petőfi Sándor Általános Iskola 21 hetedikes diákja, két kísérőtanárral (Szombat Katalin és Pillár Balázs) és egy felkészült túravezetővel karöltve vágott neki a nagy kalandnak. Bár az indulás 2026. március 23-án hajnali 5-kor még álmos arcokat és némi félhomályt hozott, a buszon hamar úrrá lett az izgalom. 

Az út kezdete és az "időutazás" 

A békéscsabai sofőrcsere után 8:45-kor léptük át a határt Méhkeréknél. Itt egy különös „időutazásban” is részünk volt: Romániába érve az óráinkat rögtön egy órával előrébb kellett állítanunk. Bár az út nagy részét a busz ablakából figyeltük, olyan ikonikus helyszínek mellett haladtunk el, mint Nagyszalonta (Arany János szülővárosa) vagy a Csinszka-kastély.
 

Történelem és kilátás: Megálló a Királyhágón és Bánffyhunyadon 

Az út első igazi fénypontja a Királyhágó volt. Itt végre kinyújtóztathattuk a lábunkat, miközben túravezetőnktől egy elgondolkodtató előadást hallhattunk az elszakított területek magyarságának sorsáról és az elrománosodás folyamatáról.

Bánffyhunyadon két világ találkozott: 

• Megcsodálhattuk a különös, túlcicomázott „cigodákat” (palotákat).
• Látogatást tettünk a református templomban, amelynek falai már a tatárjárás idején is álltak.
• A legbátrabbak felmásztak a templomtoronyba is, ahonnan pazar kilátás nyílt a környékre.
   

Hosszú menetelés a Piposz tanyáig 

A délután folyamán a táj folyamatosan változott: elsuhantunk a Tordai-hasadék és a Szent László-hegy mellett, áthajtottunk Szovátán, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán. A megállókban vicces csapatjátékokat is játszottunk. 

Végül, 14 órányi buszozás után, már koromsötétben érkeztünk meg a szállásunkra, a Piposz tanyára. A fáradtságot azonnal elfeledtették velünk a házigazdák. 

A vacsora menüje: forró húsleves, laktató rakott krumpli és puha kuglóf – pont az, amire egy átfagyott utazónak szüksége van. 

Szállásunk a minden igényt kielégítő  Piposz tanyán volt, ami egy varázslatos oázis a hegyek között tágas étteremmel, kandallóval, modern, meleg, gyerekbarát szobákkal. Ablakainkból a havas és fenyvesek borította hegyoldalakat láthattuk, ahol időnként szarvasmarhák legeltek. Érdekesség, hogy az éttermet díszítő hokimezek között egy dunaújvárosi is szerepelt, nem is akármilyen helyen. A szálláshely külön érdekessége, hogy teljesen önfenntartó, tehát Piposz úr, mint helyi termelő tette az asztalunkra azt, amit földjein megtermel vagy tenyészt.

Bár a térerővel meg kellett küzdenünk (csak a tanya bizonyos pontjain volt „vonal”), végül mindenki meg tudta nyugtatni az otthoniakat. Este 10-kor már nem kellett senkit altatni: a csapat álomra hajtotta a fejét, várva a csángóföldi kalandok folytatását.
 

2. nap: Hó, sár és a "hadiút" meghódítása 

A keddi nap nem finomkodott velünk: egy kiadós reggeli után (a gyerekek nagy kedvence: bundás kenyér valamint helyi kolbász, szalámi, sajt, lekvár, zakuszka, zöldségek, tea) ebédcsomagokkal felszerelkezve vágtunk neki a 14 kilométeres gyalogtúrának. Célunk a Szellő-tető volt, utunkat pedig az első szakaszon maga a házigazda, Piposz István egyengette. 

Extrém kezdés és medvenyomok
A túra nem „bemelegítéssel” indult: egy hajmeresztően meredek, erdős magaslatot kellett leküzdenünk. Volt itt minden: hó, sár, és helyenként négykézláb mászás, de a Petőfis diákok nem adták fel! Ahogy felértünk a fenyvesekkel borított emelkedő tetejére, az út jegesebbé vált, és bár medvét szerencsére nem láttunk, a friss medvenyomok emlékeztettek minket, hogy ki az úr a Hargitán. 

Történelem a hegyen: A Motorsirülő
Megálltunk a titokzatos nevű Motorsirülőnél. Isti elmesélte, hogy a II. világháborúban idáig tudtak feljönni a teherautók (helyi nyelvjárásban: motorok) a hadi ellátmánnyal. Mivel megfordulni nem tudtak, hat erős katonának, vasrudaknak és olajozott malomkerekeknek kellett „megsirülniük” (megfordítaniuk) a járműveket. 

• Interaktív történelem: A gyerekek maguk is eljátszhatták a folyamatot.
• Emlékezés: Megnéztük a hét vezér emlékművét is.
   

Próbára tett türelem és a csúcs meghódítása
Ahogy távolodtunk a tanyától, a csapat tempója szétvált. Túravezetőnk „emberes” iramát nem mindenki bírta, így a társaság három részre szakadt. 

Hőstett: Pillár Balázs tanár úr emberfeletti türelemmel és gondoskodással istápolta a lemaradókat, biztosítva, hogy senki ne érezze magát elveszve a vadonban. 

A Szellő-tető lábánál egy utolsó, jeges emelkedő várt ránk. Ide már csak a legkitartóbbak kapaszkodtak fel a vezetővel, ahol Szent László kopjafája és a lélegzetelállító panoráma volt a jutalmuk. 

Regeneráció és „székfoglaló”
A tanyára 5-6 óra gyaloglás után, fáradtan, „esve-kelve” tértünk vissza. A cipőpucolás és ruhacsere után azonban kiderült: a hetedikesek hihetetlenül gyorsan regenerálódnak! Este hatkor már hatalmas kacagástól volt zajos a ház, ahogy a túravezetőnk egy fergeteges székfoglalós játékkal rázta fel a társaságot. 

A vacsora (rizses hús) utáni kötetlen beszélgetések és „szoba-bulik” után este 10-kor mindenki nyugovóra tért – ezúttal valószínűleg senkit nem kellett ringatni.  

3. nap: Történelem, könnyek és csángó vendégség
A szerdai napunk ismét tartalmas reggelivel indult (a szokásos hidegtál, meleg ételként rántotta), majd a magyarságtudat és az ezeréves múlt jegyében telt. Olyan helyszíneken jártunk, ahol a történelem nem csupán tananyag, hanem a mindennapok része. 

Az ezeréves határ és a vármegyék emlékezete
Gyimesbükkön kezdtük a napot, ahol a felújítás alatt álló Rákóczi-vár bástyái alatt sétáltunk. A Vasúti Őrházban egy ízes beszédű, büszke csángó férfi várt minket, aki szinte életre keltette a múltat: mesélt az ezeréves határról és a pünkösdi szokások fontosságáról. 

A mi szalagunk: A szemközti dombon, a 64 vármegye kopjafái között megkerestük sajátunkat, Fejér vármegyét, és büszkén kötöttük fel rá az emlékezés nemzetiszín szalagját. 

Borospataka: Időutazás a skanzenben
Ezután a borospataki skanzenben kalandoztunk. A kobaltkék házikók, a vízimalom és a békésen legelésző állatok között megelevenedett a székely ősök életmódja. Olyan volt, mintha megállt volna az idő. 

Megrendítő sorsok Csíkszépvízen
Egy sajnálatos esemény – a bükklokai Piposz-pékség leégése – miatt a programunk módosult, de így jutottunk el a Székely Határőr Emlékközpontba. Ez a látogatás az út egyik legmegrendítőbb élményévé vált. 

• Profi tárlatvezetés: Olyan érdekfeszítő módon kaptunk képet a székelység hadtörténelméről, hogy a hetedikesek figyelme egy percre sem lankadt.
• Érett hozzáállás: A világháborús sorsokat megismerve többen könnyeinkkel küszködtünk. A tárlatvezető külön kiemelte diákjaink érettségét – tanárként mérhetetlen büszkeséget éreztünk, látva, ahogy tanítványaink szívvel-lélekkel átélik, mit is jelent magyarnak lenni. 

Tánc és barátság Kostelekről
Az estét a felhőtlen jókedv aranyozta be. Egy isteni bolognai spagetti után Vaszi Levente (a 2014-es Fölszállott a páva televíziós műsor közönségdíjasa) és kosteleki általános iskolás gyerekek látogattak meg minket a tanyán. 

• Megismertük a csángó népviseletet és a különleges hangszereket.
• Tanultunk csángó táncot és népdalt, a lábak pedig maguktól jártak a ritmusra.
• Híd a fiatalok között: Megható volt látni, milyen gyorsan megtalálták a közös hangot a dunaújvárosi és a kosteleki fiatalok. Bízunk benne, hogy a modern technika segítségével ezek a barátságok a határ felett is megmaradnak. 

4. nap: Búcsú Erdélytől és a hazatérés
Az utolsó napon a gyerekek kéréseit meghallgatva ismét bundás kenyérrel kezdtük a napot, majd korán, már reggel 7 órakor útnak indultunk, de a szívünk egy darabját ott hagytuk a hegyek között. 

Az utolsó falatok és emlékek
Nehéz volt a búcsú: a gyerekek hálásan ölelték meg Bettikét, aki az út során nemcsak isteni ételekkel lakatott jól minket, de valódi otthoni meleget varázsolt körénk. Istitől is elköszöntünk, majd a buszunk kigördült a tanyáról. 

Az út során még várt ránk néhány kincs: 

• Borvíz kóstoló: megálltunk egy forrásnál, hogy megízleljük a természetes ásványvizet.
• Korondi kerámia: egy helyi termelőt is meglátogathattunk, amikor a Fazekas Házban bepillanthattunk a festés aprólékos folyamatába, és gyönyörű szuvenírekkel pakoltuk meg a táskáinkat.

• Királyi szálak: Erdőszentgyörgyön megcsodáltuk Rhédey Klaudia szobrát a kastély előtt. Megismertük II. Erzsébet brit királynő ükanyjának tragikusan rövid életét, és megtekintettük a szemközti templomot is. 

Hosszú út az anyaországig
Ahogy Déva mellett haladtunk el, túravezetőnk mesélt a helyi árvák sorsáról és a magyar nyelvű nevelőcsaládok munkájáról. Érintettük Lippát, majd Arad után elértük a határt. 

Nagylaknál ismét megtörtént az időutazás: 17:50 helyett óráinkat visszatekertük 16:50-re, így nyertünk egy órát a hazai földön. Szegeden egy gyors sofőrcsere és egy népszerű gyorséttermi vacsora után vágtunk neki az utolsó szakasznak. 

A "Leg"-ek éjszakája
A buszon Balázs bácsi vette át a szót. Megható szavakkal köszönte meg a gyerekeknek a példás magatartást, és vicces, egyedi díjakkal jutalmazta a csapatot. Gazdára találtak a következő címek: 

• A legbátrabb és a legkitartóbb
• A legműveltebb
• A legkedvesebb csapattárs
• ...és persze számos más humorosabb kategória, mint pl. a "legfárasztóbb" és "legmorgósabb" elismerések is.

Este 9 órakor gördült be a buszunk az iskola elé. A fáradt, de élményekkel teli gyerekeket a várakozó szülők ölelő karjai fogadták. 

Összegzés: Ez a négy nap több volt, mint egy kirándulás. Megtanultuk, mit jelent a kitartás a sárban, az összetartozás a határ túloldalán, és azt, hogy dunaújvárosi petőfisként bárhol a világon megálljuk a helyünket. 

Köszönetnyilvánítás: az út nem valósulhatott volna meg Magyarország Kormánya, és a Dunaújvárosi Tankerületi Központ támogatása és segítsége nélkül. Az utazás szervezője a Kárpáteurópa Utazási Iroda volt. Két remek sofőr vigyázott ránk az út során: Gyuri és Zoli. Idegenvezetőnk Amberboy Levente volt, aki hatalmas tapasztalattal és tudással tette érthetőbbé a látottakat. Házigazdáinkról már esett szó, kedvességük nélkül nem sikerült volna ilyen jól ez a pár nap. Természetesen köszönjük a szülőknek is a türelmet és a gyerekek felkészítését a kirándulásra.

További rengeteg kép és videó 

Látogatás a Family Parkba

Iskolánk felsős tanulói másodszor kaptak lehetőséget arra, hogy ellátogassanak az ausztriai Family Park-ba. Kicsit több, mint ötvenen keltünk útra a tavaszi szünet első napján, hogy lezárjuk az elmúlt időszak fáradalmait. Bár az időjárás nem volt a legkegyesebb, mégis remekül érezték magukat tanulóink, mivel tömeg hiányában rengeteg játékot kipróbálhattak, mindezt hosszabb sorban állás nélkül. A parkban eltöltött majdnem hét óra így gyorsan elrepült, és este kilenc óra után épségben haza is érkeztünk.
A gyerekeket kísérte: Goldschmidt Adrienn, Kercsmárné Füredi Beatrix, Balogh Alexandra és Pillár Balázs

További képek itt

Négylábú látogató aratott sikert az 1.a osztályban

Múlt hét szerdán különleges vendég tette emlékezetessé a napközit legkisebb tanulóink számára. A Leaf Sportegyesület munkatársa, Bérdi Fruzsina látogatott el hozzánk, de nem egyedül érkezett: elkísérte őt Skala, a végtelenül türelmes és barátságos terápiás kutya is. A gyerekek játékos formában tanulhattak az állatvédelemről, a felelős állattartásról és arról, hogyan közelítsünk biztonságosan egy idegen kutyához. Skala nemcsak a rengeteg simogatást és dédelgetést fogadta hálásan, de lenyűgöző trükkökkel is elkápráztatta a nebulókat. Büszkék vagyunk elsőseinkre, akik rendkívül okos és érett kérdésekkel várták az előadót! Köszönjük ezt a felejthetetlen élményt!

Dancs Viktória
napközis tanító

További képek itt

Mesemondó verseny Cecén

Négy diák képviselte iskolánkat 2026. március 30-án a Cecei Illyés Gyula Általános Iskola mesemondóversenyén. Arany Patrik és Fábián Liliána (mindketten 5. A), illetve András Dorka valamint Karsay Melissza (egyaránt 6. B) emléklapot vehetett át a rendezvény végén.

Kert az ablakban

• Ökoiskola

Ökoiskolaként palántákat nevelünk az osztálytermünkben. Jó lesz megtapasztalni, hogy a saját magunk által nevelt zöldségek finomabbak, mint a boltiak.
A napsütötte ablakok ideális körülményeket biztosítanak a növényeknek. A 2. b osztály tanulói néhány hete paradicsommagokat ültettek műanyag cserepekbe. Megtanulták a cserepek fertőtlenítését, a föld előkészítését, majd elültették és gondosan lefedték a magokat.
Nagy öröm volt, amikor megjelentek az első kis hajtások. Májusban mindenki hazaviheti saját növényét, és remélhetőleg nyáron a saját termésű paradicsom is az asztalra kerül.

További képek itt