Zöld nap ajándékba – 5.b
Április végén a Fenntarthatósági témahét programjaként kihívásokat teljesítettünk. Az érdekesebbnél érdekesebb feladatok közül próbáltunk minél többet kipróbálni és megvalósítani. A sok munka meghozta gyümölcsét, mert a felső tagozatos osztályok között első helyezést értünk el. Nyereményünk – a pénzjutalom mellett – egy tanításmentes zöld nap volt.
Május 30-án vártak bennünket a DSZC Digitális Közösségi Alkotóműhelyébe. Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, csurom vizesen, bőrig ázva értünk oda. Lelkesedésünk ennek ellenére töretlen maradt, és izgatottan vetettük bele magunkat az alkotásba. A rengeteg felajánlott lehetőség közül sok mindent kipróbáltunk, és mindenki megtalálta a kedvencét. Belekóstoltunk a szakképzési pályaorientáció lehetőségeibe. Kitűzőt készítettünk, tervező program segítségével zsákot terveztünk, 3D-s tollal figurákat formáztunk, robotot táncoltattunk. Fűrészeltünk, csiszoltunk, fúrtunk, festettünk, míg végül elkészült az osztály saját dominó készlete. A vállalkozó kedvű tanulók a varrógép használatával is megismerkedhettek. Már a következő tanévre is gondoltunk: lézergravírozó segítségével elkészítettük az osztály névtábláját, mely jövőre a tantermünk ajtaját fogja díszíteni.
Köszönjük a szíves vendéglátást az Alkotóműhely munkatársainak: Biróné Károly Anitának és Molnárné Lukács Anitának. Köszönjük az iskola diákönkormányzatának a támogatást, valamint az iskolavezetésnek, hogy engedélyezték számunkra a programon való részvételt.
Milekné Pekkel Szilvia és az 5.b osztály tanulói
Erdei iskola - 4.b
A 4. b osztályosokkal május 9-11 között három napos helyi erdei iskolában vettünk részt. Első túránk a Szabadstrandra vezetett, ahol célunk volt mintát venni a vízből, hogy megvizsgálhassuk, milyen közeget biztosít az ott élő növényeknek és állatoknak. Sétánk során megnéztük a kikötőt, megbeszéltük milyen szerepe van a holtág vízszabályozásában a zsilipnek. Megfigyeltük a vízpart növényeit, és feladatlapot készítettünk egy kiválasztott növényről. A vízmintavétel után jót játszottunk.
Délután kőtári programon voltunk Buza Andrea régész vezetésével. A római kori maradványok megismerését segítette a rendkívül érdekes feladatlap, melyet csoportokban töltöttünk ki.
Másnap a Baracsi úti arborétum felé vettük az irányt. Hátizsákunkban az állatsimogató lakóinak vittünk kutya-, macska-, nyúl-, kecske, baromfitápot adományként, de volt, aki répával, salátával lepte meg a kisállatokat. Az arborétum csodás helye városunknak különleges növényvilágával, de megismerhettük lakóhelyünk madarait, gombáit is. Néhányan madártollat, tobozkülönlegességet, faháncsot is gyűjtöttek. Összefoglaló jegyzeteink elkészítése után szemügyre vettük a ház körül élő állatokat, nyulat, birkát, kecskét simogattunk, kismacskát dajkáltunk. Végezetül számháborúval zártuk a délelőttöt a Kádár völgyben.
A délelőtti hosszú túrát egy rövidebb követte a felső Duna-parton, ahol szót ejtettünk a csápos kutakról, megnéztük a kutyajátszóteret, majd finom fagyit ettünk. A második nap megkoronázása a máltai játszótér bevétele volt.
Kirándulásunk harmadik napján kilátogattunk a piacra. A bőség zavarával küszködve nem volt egyszerű az áru kiválasztása, és a pénzzel való fizetés sem. Végül mindenki megtalálta a kedvére való dolgot. Vettünk gyümölcsöt, zöldséget, virágot anyának, salátát a vacsorához, töpörtyűt és kolbászt, gumicukrot, pogácsát, rántott húst sült krumplival. Az egyetemi parkban élveztük a gyönyörű szökőkút hűs vizét (volt, aki testközelből is). A Dunaújvárosi Egyetem Környezetvédelmi Laboratóriumában a szabadstrand vizét megvizsgáltuk, és megnyugodva tapasztaltuk, hogy a benne élő növényeknek és állatoknak megfelelő közeg. Vizsgáltuk még különböző talajfajták vízáteresztő képességét, és kísérletet végeztünk a szén-dioxiddal. Köszönjük Kovács Bokor Éva tanszékvezető és Szabóné Juhász Ildikó laboránsnak.
Délután ismét Buza Andrea régésszel találkoztunk az Intercisa Múzeumban, aki végigkalauzolt bennünket lakóhelyünk történeti kiállításán. A múzeumpedagógiai program részeként karkötőt is készítettünk a kézműves foglalkozáson.
Háromnapos erdei iskolánkat pizsamapartival zártuk. A pizzaevés, kártyázás, disco, társasjáték nem maradhatott el. Erdei iskolánkat együttműködve a Dunaújvárosi Gárdonyi Géza Görögkatolikus Általános Iskola 3.a osztályával közösen szerveztük Dr. Horváthné Lázár Gabriella osztályfőnökkel. A Gárdonyi iskola szintén ökoiskola, így céljaink közösek.
A kirándulás alatt 42 km-t tettünk meg, 3 feladatlapot töltöttünk ki, melyből 2 környezetismeret, 1 pedig történeti témájú volt. Osztályozás a teljesítményre testnevelésből és környezetismeretből történt. Legalább egy szülő mindig velünk volt, de gyakran jöttek ketten-hárman-négyen a programokra. Köszönet Macula Adrienn, és Somogyiné Seres Betti anyukáknak. A gyerekek együttműködőek voltak, legtöbbjük élvezte a programokat. Kirívó fegyelmezetlenség nem történt.
Az erdei iskola takarékos volt, hiszen az étkezés az iskolában történt. A közlekedés minden esetben gyalogosan történt, így nem került pénzbe. Az adományozást a szülők ajánlották fel az állatsimogatónak, mivel az arborétum és állatsimogató ingyenes programok voltak. A feladatlapokat az iskola biztosította számunkra. A piacozás saját zsebpénzből történt.
Múzeum: 350-/fő 7700-
Kőtár: 350-/fő 7700-
Fagyi: 700-/fő 15400-
Bonbon: 3000-, 3000- a két laborvezetőnek, mert szívességből dolgoztak.
Pizza: 4890-/db 24450-
Összesen: 58.250-/osztály/3 nap.
Debreceni Ágnes - osztálytanító
A Nemzeti Összertartozás Napjára
103 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írta alá a Magyarországot képviselő kormánydelegáció két tagja, Benárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd azt az első világháborút lezáró szerződést, melyet a békekonferenciának otthont adó franciaországi Nagy-Trianon Palota nyomán csak trianoni békeként szokás emlegetni. Ezt a napot a magyar Országgyűlés 2010-ben hivatalosan a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította.
Bár a június 4-ei dátum sokak számára ismerős lehet, azt talán már kevesebben tudják, hogy a békeszerződés jogerőre emelkedésére csak több mint egy évvel később történt magyarországi becikkelyezését követően került sor. Hasonlóképp érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a békeszerződés által előirányzott követelések egy része az aláírás pillanatában már kész ténynek számított, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia és ezzel a történelmi Magyarország szétesése már 1918 őszén, a katonai összeomlás pillanatában kezdetét vette. Mivel az egymást követő magyar kormányokat a győztes antanthatalmak nem ismerték el legitimként, a magyar delegáció számára a békekonferenciára történő kiutazást csak annak megnyílása után egy évvel engedélyezték. Ennek következtében a magyar fél érdekérvényesítő képessége jelentősen rosszabb volt, mint a Kárpát-medence térségében érdekelt más országoknak, ily módon számos kérdés érdemi befolyásolására egyszerűen nem nyílott lehetősége. Fontos hangsúlyozni továbbá annak a közkeletű legendának a hamisságát, miszerint a trianoni béke 100 év után hatályát veszti („lejár”). Ilyen kitétel ugyanis nem létezett, de még ha létezett is volna, kivitelezése a gyakorlatban aligha lett volna elképzelhető. Sőt, nemzetközi jogi szempontból a trianoni béke valójában már nagyon régóta nincs érvényben: bár nem „lejárt”, hanem felülírták a második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződéssel.
A trianoni béke – mindenekelőtt az általa előírt aránytalan és példátlan mértékű területvesztés, az ezen területeken élő lakosság és a hozzájuk kapcsolódó megannyi gazdasági erőforrás elvesztése következtében – sokáig fájó pont volt a magyar történelemben, közgondolkodásban. Az ország regionális hatalmi státusza jelentősen csökkent, külkereskedelmi és diplomáciai kapcsolatai pedig nagymértékben romlottak (elsősorban a szomszédos országokkal). Ezenfelül számos, nyelvi-kulturális szempontból magyarnak tekinthető ember került akaratán kívül a határokon túlra. Az ő helyzetük a feszült államközi viszonyokból, a kisebbségvédelmi törvények korlátozott voltából, valamint az országhatárok mindegyik oldalán szított nacionalista és soviniszta eszmékből, a hozzájuk kötődő politikai gyakorlatokból és mindennapi ellenségeskedésekből fakadóan felettébb nehéz és nem ritkán szomorú és tragikus volt. A széteső Nagy-Magyarországból területeket szerző országokban számos olyan törvényt fogadtak el, melyek anyagi, politikai vagy nyelvi-kulturális szempontból hátrányosan érintették az ott élő magyar közösségeket. Ezzel párhuzamosan a Horthy-féle Magyarországon az elcsatolt (de legalábbis a többségében magyarok lakta) területek visszaszerzése érdekében harsány propagandát folytattak, ennek szellemében nevelték a fiatalokat, majd – mikor azt a nemzetközi helyzet lehetővé tette – e célból mozgósították a hadsereget is, mely az ország újabb világháborúba lépéséhez és végül ismételt vereségéhez vezetett.
Több mint száz év múltán e napra, illetve ezekre a történelmi eseményekre emlékezni nem a régi sebek feltépése vagy épp azok nyalogatása miatt lehet jelentős számunkra, hanem éppen azért, hogy megérthessük, milyen folyamatok vezettek el egy efféle nemzeti tragédiához. Hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ne kerüljön (ne kerülhessen) sor hasonló hibák elkövetésére a jelenben. Hogy ne hagyjuk azt, hogy addig békében élő népeket, családokat, szomszédokat, munkatársakat stb. egyik napról a másikra halálos ellenségekké tegyenek politikai és szellemi vezetőik pusztán nemzetiségi hovatartozásuk miatt vagy azért, mert egy mesterséges választóvonal másik oldalán élnek. Minderre különösen fontos emlékezni egy olyan pillanatban, amikor Európában, itt a közvetlen közelünkben újfent háború zajlik, s ahol egész népek bűnösnek bélyegzése és szenvedésre kárhoztatása éppúgy jelen van napjainkban is, mint korábban a történelemben már annyiszor.
Vármegyei elismerések
Pintér Zoé 8.a osztályos tanuló és Pillár Balázs tanár úr az Oktatási Hivatal elismerésében részesültek. A vármegyei díjátadó ünnepségre május 31 -én Székesfehérváron került sor.
Zoé a Fejér Vármegyei Angol Nyelvi Tanulmányi Verseny döntőjében elért III. helyezéséért elismerő oklevelet és 4000 Ft értékű könyvutalványt kapott. Zoé jó tanuló, kedves, közösségi eseményeken is aktív diák. Számos idegen nyelvi versenyen megmérettette már magát, a nyolcadikos tanévben minden versenyen dobogós helyen végzett, amin elindult. Kiváló nyelvérzéke és szorgalma reméljük, hamarosan nyelvvizsgához segíti őt! Gratulálunk Zoénak a kimagasló eredményéhez és büszkék vagyunk arra, hogy a Dunaújvárosi Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója!
Balázs bácsi negyedszer kapott emléklapot kiemelt tehetséggondozásért (2013,2017,2020, 2023). Pedagógiai pályája során sok tanulót készített már fel angol nyelvi versenyre, akik közül Zoé a kilencedik diák, aki felkerült országos vagy megyei döntő dobogójára. Gratulálunk a tanár úr elismeréséhez és büszkék vagyunk arra, hogy a Dunaújvárosi Petőfi Sándor Általános Iskola nevelőtestületének a tagja!
HUNGAST kérdőív
Szülői köszönetnyilvánítás - 3.B
A 3.b osztály szülői közössége szeretne köszönetet mondani a közelgő pedagógus nap alkalmából két szuper Tanító néninknek, Gulyásné Dorka Violettának és Szabó Tündének. Mi osztályunk is kirándult a Szentendrei Skanzenben. Úti célunk felé haladva gyermekeink a buszon énekelni kezdtek miközben két tanító nénink a hidak neveit sorolva próbáltak némi tanulást csempészni a kirándulásba. Gyermekeink visszanyúlva a március 15-i fellépésre dalra fakadtak. Tünde néni és Viola néni köszönjük ezt az évet a sok munkát és türelmet.
III. Ökotudatos gombfoci bajnokság
A nagy sikerre való tekintettel idén is megszervezésre került május 10-én immár a harmadik gombfoci bajnokság. Az első alkalommal csak 6 pályán próbálhatták ki a gyerekek a tudásukat, tavaly 8, ebben az évben pedig már összesen 10 pályára volt szükség, ami teljes egészében újrahasznosított anyagokból valósult meg: PET kupakok, kinőtt ruhákról lefejtett gombok és előzőleg csomagolásra használt hungarocell táblák, betonpályára rajzolt keret.
Az előző években nem volt elég az idő, amit a játékra szántunk. Idén ezért a tanulók két nagy csoportban 1-2. évfolyam és a 3-4. évfolyam is 1-1 órát tölthettek a gombfoci pályáknál. Ezáltal sokkal több idő jutott minden gyereknek játszani. Egy pályán egyszerre két fő játszott, majd egy adott idő után felhangzott sípszó adta meg a jelet a váltásra. Így más gyerekekkel, más kupak- vagy gombjátékosokkal, eltérő pályákon volt lehetőség kipróbálni a tudásukat és a szerencséjüket.
Hatalmas küzdelmeknek lehettünk szem-, és fültanúi. Vidám izgalmaktól, győzelemittas örömkiáltásoktól és vereségek miatti szomorúságtól volt hangos az udvar. A legnagyobb sikert az elsős diákok körében aratott ez a játék. Ők most találkoztak vele először. De az biztos, hogy alsós tanítványaink nagyon jól érezték magukat és máskor is szívesen részt vennének ilyen viadalokon. Egy elsős kisfiú szavaival élve: „Nagyon szuper volt ez a pöckölős foci!”
Szervező pedagógus: Bécs Krisztina
Osztálykirándulások - 1.B
Május 12-én pénteken az 1.b-s osztálykirándulás volt porondon. Az esős, szomorú időjárás nem szegte kedvünket. Felpakoltunk, s a megtömött hátizsákokkal, mindenre felkészülve útnak indultunk.
Összejött a kis csapat. A városi kemping teraszára kipakoltuk az asztalokat, padokat. A gyerekek és a szülők segítségével klassz hangulatot varázsoltunk. Előkészítettük a paprikás krumplihoz a hozzávalókat, hadd rotyogjon a finom étel a kondérban! Mindenféle programmal, játékos feladatokkal, kreatív foglalkozásokkal készültünk a lurkóknak. Alkottunk liszt babát lufiból, karkötőt csomóztunk fonalból, társasoztunk, rajzoltunk, vicces dolgokat készítettünk. A sok humor, nevetés mellett szólt a jó zene is. Ezután következett a focizás, frizbizés, labdázás, fogócskázás, s minden egyéb, ami csak eszünkbe jutott, s közben ügyesen kikerültük a pocsolyákat. Amikor ez nem sikerült, nagyon vicces poénok születtek. Zárásképpen Pávics Levente szüleinek kis teherautója tett jó szolgálatot guruló színpadként.
Nagyon köszönjük a szülők segítségét, együttműködését! Örömmel töltött el mindannyiunkat az, hogy a gyerekeknek felejthetetlen élményekkel teli, csodás napot tudtunk varázsolni.
Kriszti néni és Andi néni
Osztálykirándulások - 1.A
Május 24-én megtartottuk az osztálykirándulás napját. Az idő is kegyes volt hozzánk: reggel még kicsit fújt a szél, de végig napsütésben tevékenykedtünk.
Délelőtt iskolánk udvarán Szilágyi Irén szervező irányításával levendulás kézműves programon vettünk részt. Megtanultuk, hogy a levendula dísz, - fűszer- és gyógynövény is. Két fajtája van a francia és az angol. Megtudtuk azt is, hogy nem kell elutaznunk Franciaországba, ha levendulamezőt szeretnénk látni, mert többek között Tihanyban, Pannonhalmán, Kőröshegyen is találkozhatunk nagy levendulamezőkkel. Nagyon erős, aromás illata van, virága ehető. Tavasztól őszig ültethető. A napos, meleg helyet kedveli. Főleg júniusban, júliusban virágzik.
Készítettünk levendulával töltött illatzsákot, teacsomagot citromfűvel és szárított gyümölcsökkel kiegészítve. Megszagoltuk a levendula parfümöt és kipróbáltuk, hogy milyen bőrnyugtató hatása van a levendula illóolajnak például a szúnyogcsípésekre. Rövid ismeretterjesztő előadás után csapatokban levendula totó kitöltésére is sor került. A gyerekek nagyon sok mindenre emlékeztek az elmondottakból. Minden csapat apró ajándékot kapott a helyesen kitöltött totó után.
A foglalkozás ideje alatt levendula limonádét és levendulás kekszet fogyasztottak a gyerekek.
Ebéd után elsétáltunk a múzeumba. Buza Andrea rövid előadás keretében megmutatta nekünk, hogyan tanultak, játszottak a római korban a gyerekek. A játék már a görög és a római korokban is fontos tevékenysége volt a társadalomnak, amely az ember és az emberiség egész életét végigkísérte. Az egyik legősibb játékunk a dobókocka. Mint a mai kockákon, ezeken is pöttyök voltak és hat oldallal rendelkeztek. Egy másik fajtája, a birkák sarokcsontjából készült. Ennek a kockának csak négy, hosszanti oldalát számították a játékban, két rövidebb végén ugyanis a kocka nem tudott megállni. A római korban a fiúk golyókkal és dióval is játszottak. A lányoknak pedig voltak babáik is. Az előadás után mi is kipróbáltunk hasonló játékokat dióval, golyókkal, kockákkal. Ezekkel az egyszerű játékszerekkel is nagyon jól szórakoztunk.
A nap végén következett a Máltai Szeretetszolgálat játszótere. Homokoztunk, másztunk az érdekes mászókákon, forogtunk a forgókon, hintáztunk a különböző hintákon, lecsúsztunk a drótkötélpályán is.
Sok-sok élménnyel feltöltődve értünk vissza az iskolába.
Ildikó néni és Márta néni
